József Attila és Vágó Márta
A 23 éves József Attila 1928 elején ismerte meg a 25 éves Vágó Mártát, a jómódú szabadgondolkodó közgazdász, Vágó József lányát. A fiatal költőnek először Márta műveltsége tűnt fel. A szellemi kapcsolatból nagyon hamar szerelmi kötődés lett. Márta megkérdezte barátait mi a véleményük az alakuló románcról. Jelen volt Csinszka is, aki arra biztatta fiatal barátnőjét, „fogja meg azt a kis József Attilát, hiszen az az egyetlen igazi tehetség ma”.
A kapcsolat ígéretesen alakult. Attila sokat járt a családhoz, Márta szülei hamar megszerették. Amikor Márta anyja egy alkalommal megsimogatta, és azt mondta, „nem tudom, miért, de nagyon szeretem ezt a fiút”, Attila mélyen elpirult. Nem szokta meg, hogy ilyesmit hall. Nem tudott mit kezdeni a boldogsággal sem: „…fáj, hogy vagy, hogy nélküled gondolkozni is boldogtalan, és örülök, hogy veled boldog lehetek. Fáj, hogy muszáj szeretnem téged, ha akarom, ha nem.” – írta a lánynak.
Márta nemcsak érzelmi, hanem szellemi értelmében is igen nagy hatást gyakorolt a költőre. József Attila tőle hallott először a szociológia tudományáról és Bergson intuicionista filozófiájáról. A lánytól hallottak hatására kezdte el írni Ihlet és nemzet című, végül töredékben maradt művészetbölcseleti munkáját.
Már a házasságot tervezték, amikor a lány apja próba elé állította őket. Mártát egy évre beíratta egy londoni egyetemre, Attilának pedig polgári foglalkozást szerzett: a barátai alapított Magyar Külkereskedelmi Intézet Rt.-nél kapott francia levelezői állást. Ha mind a ketten kibírják, összeházasodhatnak, mondta. Vágó József bölcs ember volt. Mártában a távolsággal fokozatosan lecsendesült a szerelem. Márta családot, gyerekeket képzelt maga mellé, és ezen a békés tablón egyre nehezebben fért el Attila alakja.
Márta megpróbálta egyértelművé tenni a helyzetet, és novemberben szakító levelet küldött a költőnek. Attila idegösszeroppanást kapott, barátai lakásán zokogott hangosan. Nem sokára állását is elvesztette, mert nem járt be dolgozni sem. Nemsokára rátalált Szántó Juditra, de 6 éves kapcsolatuk jóval kevésbé volt lángoló, mint a Mártával való szerelem.
József Attila
LEVELE VÁGÓ MÁRTÁHOZ
Kedvesem,
Rólad, lelkem fürdőjéről szeretnék hallani. Igaz, hogy ez sem igaz, mert csókolgatni szeretnélek. Nagyon messze vagy, és én szomorú vagyok. Tudod-e mennyi az egy év, hányszor kell lefeküdni, hányszor fölkelni egyedül, és hány rendes ember derűjét kell tönkretennem azért, mert kedvetlen vagyok? Hiába minden nyájasságom, röviden felelek, nem figyelek; két ismerősöm már meg is sértődött, azt hiszik, hogy az orromat hordom magasan, pedig jaj de alacsonyan vagyok mindenestül, és aki magasan tartana, az messze jár.
Édesem, kicsim, borzasztó. Nem tudom, mi lesz velem így nélküled. Hogy a hivatalban megállom majd a helyem, az kétségtelen, de itt, kinn a világban, minden tagomban külön-külön fájóan buta vagyok most, pedig most kellene a legfőbb okosság, most kellene megnyilatkoznia a szellemnek, amikor szurokba ragadt a lélek.
Lehet, hogy kinyújtózkodom én is, ha a hőmérő kinyújtózkodik, és nélküled is örülhetek még neked, hiszen Te nem tartozol senkihez, mindenkihez a hideg tartozik. Ezen ne nevess, de örülj, hogy ilyen csámpásan fejezem ki magam, mert ez az én esetlen udvarlásom.
-*-
MIÓTA ELMENTÉL
Mióta elmentél, itt hűvösebb
a sajtár, a tej, a balta nyele,
puffanva hull a hasított fa le
s gunnyaszt fehéren, hová leesett.
Éjjeli 1 az óra vasárnap este 1928. szeptember 16. Őrült boldog vagyok. Még csak egy ügyvédi beadványt kell legépelnem. Most kaptam meg a leveled. Most jövök rá, hogy az úgynevezett Toldi-dicsőség mind csak furatlan pipaszár. Hol van az én örömemtől ez a kis hülye fekete rúd, amiből lassan csöpög a tinta? Mintha Svájc összes vizei nem az én szívemből indulnának, hogy ott legyenek a közeledben, és fényeddel tréfáljanak, amikor belenézel.
Te gyönyörű barna kenyér, napos fenyves és szénaszag! Látod szavaimat, ezeket a bepisilő kis angyalokat, amint Istent játszanak. Jaj, te, nem is csókolni szeretnélek most, hanem birkózni veled, hemperegni. Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.
Édes kis szívem, írj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése