Három, ilyen rossz idegzetű lény, mint mi, nem élhetünk együtt

Ady Endre, Brüll Adél és Diósi Ödön

A 27 éves Ady Endre 1904-ben költözött Párizsba szerelme, a 32 éves Diósné Brüll Adél után. Előző évben ismerték meg egymást Nagyváradon, amikor a gazdag kereskedőcsalád lánya hazalátogatott szülővárosába. Itt ment férjhez 1898-ban meglehetősen rövid ismeretség után Diósi Ödönhöz, miután előző szerelme, egy huszártiszt elhagyta.

A nő, akit hamarosan Lédaként ismert meg a világ, meg hívta szerelmét Párizsba. Ady megérkezett és beköltözött a Diósi házaspár lakásába. És innentöl kezdve – több magszakítással – évekig hármasban éltek. 

        Diósi Ödön (Dodó) egyáltalán nem volt hajlandó felszarvazott férjként viselkedni, nem csak tűrte, hanem támogatta is Ady és felesége viszonyát. Diósék kapcsolata ugyanis alibi házasság volt: Dodó a férfiakat szerette. Megkönnyebbülés volt neki Ady érkezése, akit ráadásul hamar meg is kedvelt.

         A párizsi hármast sokszor kiegészítette Léda húga, Brüll Berta (Bubi), aki szintén szerelmes volt Adyba. A költő, amikor Pesten járt, sokszor felkereste a nőt kalapszalonjában, s bizony több volt köztük barátságnál.

A férj 1906-ban befizette feleségét és Adyt egy földközi – tengeri hajóútra. Innentől számítódik az idill megszakadása. A hajóút után 9 hónappal Léda halott kislányt hozott a világra. Hat ujjal született, akárcsak Ady. A tragikus eset mindhármukat megviselte. A csecsemő emlékét A mi gyermekünk című vers örökíti meg: „Bús szerelmünkből nem fakad / Szomorú lényünknek mása, / Másokra száll a gyermekünk, / Ki lesz a vígak Messiása”.

Bár a költő és múzsája még 5 évig együtt maradt, kapcsolatuk gyilkos összeveszések és heves kibékülések sorozatává vált. Csinszka felbukkanása után összeomlott, Dodó vigasztalta.

Ady Endre utolsó levele Brüll Adélhoz [Budapest, 1912. jan. 27.]

Ha egészségem engedné, nyomban kiutaznék; 

sietni fogok azonban. 

Istenre kérem, most, mikor mindannyiunkat katasztrófák fenyegetnek, 

legyen nyugodtabb, okosabb, erősebb, sze¬re-tőbb. 

Megőrjít fenyegetéseivel.

 Nekünk most kivételesen vigyáznunk kell egymás életére. 

Higgyen végtelen szerelmemben, gondoljon testvéreire, 

még elérhető, könnyelmű eljátszást nem érdemlő boldogságunkra. 

Mihelyest mehetek, rohanok magához. 

Addig okvetlenül, igazán hosszan, mindenről írok. 

Milliószor csókolja, kívánja, kéri

[Ady]

 Vissza»