Juhász Gyula, Sárvári Anna és Kilényi Irma
A 25 éves Juhász Gyula hírlapíró már hónapok óta rajongott a 22 éves nagyváradi színésznőért, Sárvári Annáért, amikor 1908 telén összeszedte a bátorságát, és egy barátját megkérte, hogy mutassa be a lánynak.
Előző évben kapott tanári állást Váradon, és színházban látta meg a szőke, kék szemű, kissé molett Annát, vagyis Nusikát. Azonnal beleszeretett, még a próbákra is bejárt, a nézőtér egyik eldugott helyéről figyelte Nusit, de sohasem merte megszólítani. Nappal lelkes kritikákat írt az egyébként közepes tehetségű színésznőről, az estét színházban töltötte, éjszaka pedig a lány ablaka előtt virrasztott. Egy közös ismerősük végül elhívta a színésznőhöz.
Ezen az estén kezdődött Juhász Gyula és Sárvári Anna kapcsolata. És ezzel véget is ért. Az Anna-versek címzettje ugyanis lényegében nem ismerte a költőt. Később így emlékezett: „Mindössze egyszer beszéltem vele, akkor is különös körülmények között. Lakásomon víg társaság gyűlt össze, s valaki szólt, hogy künn a jeges téli estében, az utca túlsó oldalán a fiatal tanár, Juhász Gyula toporog és fagyoskodik. Kimentem hozzá és behívtam. Halk hangon válaszolt, ha kérdeztem és csak hallgatott és hallgatott.”
Juhász Gyulát súlyos depresszió kínozta. A mélyponton többször is öngyilkosságot kísérelt meg, a rövid, felfokozott szakaszokban pedig rajongásig szerelmes lett. Az Anna-szerelem volt a legnagyobb fellángolás, végigkísérte egész életében. Két nő volt összesen, akivel valóban szoros személyes kapcsolatot is ápolt: a világháború alatt egy újságíró, Eörsi Júlia, majd 1919-től Kilényi Irma. Irma egy rendezvényen hallotta beszélni a költőt, és azonnal jelentkezett nála, hogy önkéntes segítője, titkára legyen. Az irodalomrajongó tanárnő mai szóval menedzsere lett a költőnek.
Mások nem értették, hogy ha végre akad egy szép, fiatal nő, aki láthatóan rajong a költőért, s Juhász is szívesen van vele, miért nem lesznek egymáséi. Az ok egyszerű: Irma, az egyetlen nő, aki valóban megértette a költőt, aki két évtizedem át elviselte hullámzó kedélyállapotát, és aki a legtöbbet tett érte, másvalakibe volt szerelmes. Egy szegedi irodalmi szalon háziaszonyába, Vajda Bélánéba.
Amikor 1937-ben, a költő öngyilkos lett, a közvélemény máris megtalálta a bűnbakot: Annát, a szívtele múzsát. A színésznő hiába próbálta elmagyarázni, hogy azt is csak évekkel a találkozásuk után tudta meg, hogy a férfi költő, és szerelmes verseket írt hozzá. „Nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyulának elképzelt ideáljának és nem hozzám szóltak.”
A költő halálát követő évben baleste érte, csípősérülése miatt többé nem állhatott színpadra. Ugyanúgy mérgezte meg magát, mint rajongója, akit nem ismert. Holtteste mellett egy Juhász Gyula-kötetet találtak, amely az Anna-verseknél volt nyitva.
Kilényi Irmát, 1944-ben Auschwitzba deportálták, és ő sem tudta elviselni az életet. Öngyilkos lett ő is, mint mindenki ebben a történetben.
Juhász Gyula
MEGÖLT SZERELEM SÍRKÖVÉRE
Anna meghalt és Annát eltemettem...
Szép volt, nemes volt, tiszta, mint a hó.
Ott él ő már csak a nagy emlékekben,
Minden elomló és elsuhanó.
Nincs könnyem és nem járok én gyászmezben,
De Anna meghalt, Annát eltemettem!
Vannak ösvények, amelyekre többé
Nem lép a lelkünk, bár útunk örök,
Vannak csodafák, nyílhatnak örökké,
De nekünk egy viráguk letörött,
Csak sírva járhatnánk egy tündérkertben...
Ó, Anna meghalt, Annát eltemettem!
Ne hozzatok hírt róla, őszi felhők,
Ne hozzon hírt felőle a tavasz,
Üdvöt adhatnak néki nyári erdők,
Engem emléke halkan behavaz.
Szép volt, nemes volt, szűz volt a szivemben,
De Anna meghalt, Annát eltemettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése