Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni
Radnóti Miklós 17 éves korában, 1926-ban ismerte meg a 14 éves Gyarmati Fannit. Igazi diákszerelem volt. Ugyanahhoz a tanár-házaspárhoz jártak matematika korrepetálásra, a kersekedelmi középiskolás fiúnak ott tetszett meg a gimnazista kamaszlány. Elcserélte a ceruzáikat, hogy következő alkalomkor legyen miért megszólítania a szőkésbarna feltűnően művelt lányt. A fiú 18 évesnek hazudta magát, hogy ezzel is imponáljon a lánynak, akihez hamarosan megírta első szerelmes versét.
1931 telén sétálni mentek a városligetbe és leültek egy havas padra. Fifi törte meg a csendet: „Miklós! Én hozzád akarok menni feleségül.” A házassággal azonban várniuk kellett. Radnóti Gyámja és Fifi szülei megállapodtak, hogy a költő csak akkor veheti el a lányt, ha előtte diplomát szerez.
Hatévi házasság után, 1941-ben beleszeretett felesége barátnőjébe, Beck Judit festőművészbe. Miklós semmit sem tartott titokban, Fifi mindenről tudott, és megértéssel, türelemmel, de sokat szenvedve követe végig férje és barátnője kapcsolatát.
A kapcsolat 1942 ért véget. Radnóti februárban, feleségének írott levelében már múlt időben szól róla: „Imádlak és még szeretni sem hagyod magad. Hisz értelek én, tudom, hogy mit gondolsz. De tévedsz! Teljesen helytelenül látsz! Helytelenül látod a J-ügyet is. Igen, ez van…inkább volt! Szeretlek! Téged szeretlek! És te rajtad kívül minden csak játék! Küldök egy verset is néked Édes! Kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz hozzá. Ellopott percekben, zűrben írom hetek óta már. Egy kicsit bocsánatkérés is ez a Harmadik eclogáért.” Az engesztelő versről, az Októbervégi hexameterekről Fanni így írt naplójában: „Mik verset küldött. Gyönyörű. Mégis, mégis meg tudta csinálni, és micsoda vers!”
Amikor Fannit megkérdezték, nem félt-e attól, hogy Judit miatt házasságuk zátonyra fut, csak annyit válaszolt: „De közöttünk ott voltak a versek!” Radnóti az utolsó években minden versét a feleségének írta. Az utolsó Borból küldött képeslapját még halála előtt küldte, 1944 augusztusában, 35 évesen agyonlőtt költőt a háború után exhumálták: „Legutóbbi lapomon írtam Neked, hogy nagyon Veled leszek a házassági évfordulónkon, úgy is volt, köszönöm édes az együtt töltött 9 évet…”
Radnóti Miklós
OKTÓBERVÉGI HEXAMETEREK
Táncosmedrü, fehérnevetésü patak fut a hegyről,
táncol az őszi levél s taraján kisimulva elúszik.
Nézd csak, az árnyban a som fanyar ékszere villog a bokron
s villog a fényben a kis füvek éle öreg remegéssel.
Még süt a nap, de oly érett már, csak a lassu okosság
tartja az égen, hogy le ne hulljon: félti arannyát.
Lassu, okos vagyok én is e lassu, okos ragyogásban,
féltelek én is a tél hidegétől, tűzifa gondja,
téli ruhák vak gondja növekszik, apad szemeidben
s mint a lehellet futja be tükreit, árad az álmos
bánat a kék ragyogásban, a szádon a mondat elalszik
s ébred a csók. Feketén jön a hó, jön a tél, feketélnek
sarkai máris az őszi nagy égnek, a hajnali órák
léptei már sikosak. Gyere hát elaludni az esték
hosszú szakálla alá; nézd, gyermeked is vagyok én, de
felnőtt, nagy fiad és szeretőd, fele gondra is érett,
nemcsak a versre komoly. Fekszünk majd s hallgatom éji
füllel a szíveden alvó gond ütemét a sötétben.
Hallgatom és várok. S mint ifjú gólyafióka
ősszel szállni tanulván meg-megbillen az égen,
forgok a bő heverőn. S lassan tovaszállok a jajjal.
Átveszem és ütemes dobogása elaltat, elalszunk, --
ketten az egy gonddal. S míg elkap az álom, az éjben
hallani, csapdos, az ősz nedves lobogója sötéten.
(1942. szept. 28. - nov. 14.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése